Robert Service (1) (1947–)
Författare till Lenin: A Biography
För andra författare vid namn Robert Service, se särskiljningssidan.
Om författaren
Robert Service was born on October 29, 1947. He received an MA in modern languages from the University of Cambridge and an MA and a PhD in government from the University of Essex. He is a Russian historian and political commentator. He has written numerous books including Comrades: A World History visa mer of Communism; Stalin: A Biography, Lenin: A Biography, and Spies and Commissars. He received the 2009 Duff Cooper Prize for Trotsky: A Biography. (Bowker Author Biography) visa färre
Foto taget av: Robert Service performing in Tallinn University by Ave Maria Mõistlik
Serier
Verk av Robert Service
Russia and its Islamic world : from the Mongol conquest to the Syrian military intervention (2017) 8 exemplar
Leninas 2 exemplar
Associerade verk
Taggad
Allmänna fakta
- Födelsedag
- 1947-10-29
- Kön
- male
- Nationalitet
- UK
- Utbildning
- University of Cambridge
University of Essex
Leningrad University - Kort biografi
- Robert Service arrived in Oxford in 1998 and became Professor of Russian History. His Cambridge undergraduate degree was in Russian and ancient Greek; he switched to politics at Essex for his graduate studies before opting for research in history. He went on an exchange scholarship to Leningrad before appointments at Keele University and the London School of Slavonic and East European Studies.
His books and articles, dealing mainly with twentieth-century Russian history, cover economic, social and cultural as well as political aspects. He connects this work with the analysis of contemporary Russia. He broadcasts and writes for the press. He is a frequent visitor to Russia. He likes hill-walking, singing and strumming. His latest book is an account of Russia and the West in the early years of the October Revolution. Continuing an interest in international relations, he is completing an account of the end of the Cold War.
Main publications: The Bolshevik Party in Revolution: A Study in Organisational Change (1979), Lenin: A Political Life (in three volumes: 1986, 1991 and 1995), The Russian Revolution, 1900-1927 (1986; third, revised edition, 1999), A History of Twentieth Century Russia (1997; second, expanded edition appears as A History of Modern Russia, 2001), Lenin: A Biography (2000), Russia: Experiment with a People, From 1991 to the Present (2002), Stalin: A Biography (2004), Comrades. Communism: A World History (2007), Trotsky: A Biography (2009) and Spies and Commissars (2011).
http://www.sant.ox.ac.uk/people/servi...
Medlemmar
Recensioner
1 
the.ken.petersen | 6 andra recensioner | Jul 31, 2022 |
the.ken.petersen | 6 andra recensioner | Jul 31, 2022 | 
Az alcím világosan fogalmaz: ez egy életrajz. Csak annyit közöl Lenin ideológiai építményéből, ami az életút megértéséhez feltétlenül szükséges, inkább a befutott pályával, mint annak filozófiai hordalékával foglalkozik. Csak említés szintjén jelennek meg benne olyan dolgok, amelyeket én talán fontosabbnak gondolnék (elsősorban az orosz polgárháború), de mivel a főhős életéhez nem szorosan kapcsolódnak, félhomályban maradnak. Ugyanakkor ad valamit, amire csak titkon számítottam, amiben csak csendben reménykedtem: megélhetően felvázolja azt a szellemi forrongást, ami a Romanovok utolsó évtizedeit jellemezte. Ebben az időszakban ugyanis a szinte agyalágyulásig merev cárizmus mint fedő kísérelte meg a lábosban tartani a számos nyugatról beszivárgott gondolatot – köztük a marxizmus eszméjét. De ezek a gondolatok annyira izgalmasak voltak, és olyan evidens gyógyírt kínáltak az orosz valóság véres sebeire, hogy teljesen érthetően ragadták meg minden valamirevaló értelmiségi fantáziáját – akik aztán a maguk módján értelmezve a tanokat, a terroristától a mérsékelt demokratáig szóródtak szét a spektrumon. (Izgalmas lehetett akkoriban az orosz illegalitás.) És messze nem a radikális Lenin és a bolsevikok voltak e szekták közül a legszámottevőbbek – ami azt illeti, ha nem jön közbe a háború, meglehet, a kommunista panteon csillagai egy békés, eseménytelen öregkor végén hunytak volna el ágyban, párnák közt az emigrációban (esetleg Szibériában), helyettük pedig talán valami puhább reformmozgalom alakította volna át Oroszországot lassan, fokozatosan. (Vagy nem.)
De a háború kitört, és hozta magával a kis tatyójában azt, amit szokott: a néptömegek radikalizálódását, meg a társadalmi rend felbomlását, amit aztán a Romanovok nem is éltek túl. És ez volt az a történelmi pillanat, amiben Lenin megtalálta a maga küldetését. Némi német segédlettel egyszer csak ott termett Péterváron, kihasználta a tömeges elégedetlenséget, és megalkotta azt a Szovjetuniót, ami aztán jó 70 évig mumusa lett a világ összes demokráciájának. De ha ez így leírva egyszerűnek is tűnik, valójában minden esetleges és kaotikus volt, amit Service szintén remekül ábrázol: az átalakulás káoszában ugyanis gyakran csak hajszálon múlt, hogy Lenin nem tűnik el a süllyesztőben*, és helyette nem valaki más (jobb? rosszabb? ugyanolyan?) ragadja meg a kormánykereket.
De hát miért pont Lenin? Mit tudott ez a kopasz csávó a fura sapkájával, amit más nem tudott? Az biztos, hogy óriási hibákat vétett, és finoman szólva sem volt tévedhetetlen – sem a világháborút, sem a polgárháborút nem látta előre. Az is valószínű, hogy ha nem segítették volna időnként ellenfelei**, el sem jutott volna a hatalom megragadásának lehetőségéig. Beteges volt. Ronda egy vitapartner, és a ronda vitapartnerek közül is a legrosszabb fajta: az, aki addig képes vitatkozni veled, amíg kínodban már inkább egyetértesz vele. Igaz, sokat olvasott, de megdöbbentően szelektíven értelmezte olvasmányait, valahogy mindig azt találta meg a szövegekben, ami őt támasztotta alá. Súlyozni sem tudta a problémákat – a polgárháború csúcspontján például, amikor Trockij a Vörös Hadsereggel bíbelődött, ő azzal foglalta el magát, hogy vitairatot szerkesszen a német szocialista, Kautsky ellen. De mégis, csak tudott valamit. Munkabírása egyszerűen páratlan volt: csak a politika foglalkoztatta, és hát baromi nehéz ám olyasvalakivel harcolni ezen a páston, aki a politikával kel és fekszik, másra gondolni sem tud. Vérbeli pragmatikusként arra is képes volt, hogy bármikor felfüggessze az erkölcsöt és az elveket, ha ettől sikert remélhetett***, és nyoma sem volt benne a részvétnek, ami szintén nem árt, ha valaki a hatalom csúcsán akar berendezkedni. Ez utóbbi talán nem független attól, hogy azok közé az értelmiségiek közé tartozott, akik egyszerűen semmiféle ismerettel nem rendelkeztek azzal a néppel kapcsolatban, amiért elméletileg küzdeni akartak – számukra az olyan szavak, mint „paraszt”, „munkás”, „polgár” csak absztrakciók voltak, amelyeknek ugyan van értelme, ha matematikai egyenletbe helyezzük őket, de ha arcot rendelnénk hozzájuk, az csak összezavarná a kristálytiszta logikát. Mert így működik a diktátorok algebrája: ha egy paraszti közösség áll 90% szegényparasztból és 10% kulákból, akkor elég kivonni a 10% kulákot, és kapunk 100% vegytiszta hasznos parasztot. Csak hát az emberek nem olyan egzakt elemek, mint a nátrium vagy a stroncium, úgyhogy a valóságban ez az algebra nem működik – de ez a diktátort nem akadályozza meg abban, hogy addig-addig ismételgesse a fenti matematikai műveletet, amíg senki sem marad. Vagy amíg el nem viszi az ördög.
* Megesett például, hogy egyetlen moszkvai kocsikázás alkalmával Leninre kétszer is rálőttek, egyszer pedig fegyveres suhancok tartóztatták fel, akik nem hitték el neki, hogy ő a Szovjetunió első embere, és a legközelebbi rendőrőrsre szállították. És mindez egy diktátorral esett meg. El lehet képzelni, mennyire lehetett biztonságban egy átlagos mezei állampolgár.
** És nem csak a németek, akik aktívan segítettek neki abban, hogy Pétervárra jusson, és valószínűleg komoly összegekkel is támogatták a bolsevik célokat. A háború előtt Lenin – bár nem tudott róla – sokat köszönhetett a cári titkosrendőröknek is, akik a háttérben megtisztították neki a terepet, bebörtönözték riválisait, míg közvetlen munkatársait békén hagyták, mert benne látták azt a figurát, aki szét fogja zülleszteni a szocialista mozgalmat. Kicsit túlkombinálták az urak a konspirációt, azt hiszem.
*** Se szeri, se száma azoknak a helyzeteknek, amikor Lenin egyszerűen figyelmen kívül hagyta saját elveit egy nagyobb cél érdekében, de a legkülönösebb talán az volt, amikor a német kommunistákat arra utasította, hogy szövetkezzenek a szélsőjobboldali Freikorps egységeivel a német kormány megdöntése érdekében.… (mer)
De a háború kitört, és hozta magával a kis tatyójában azt, amit szokott: a néptömegek radikalizálódását, meg a társadalmi rend felbomlását, amit aztán a Romanovok nem is éltek túl. És ez volt az a történelmi pillanat, amiben Lenin megtalálta a maga küldetését. Némi német segédlettel egyszer csak ott termett Péterváron, kihasználta a tömeges elégedetlenséget, és megalkotta azt a Szovjetuniót, ami aztán jó 70 évig mumusa lett a világ összes demokráciájának. De ha ez így leírva egyszerűnek is tűnik, valójában minden esetleges és kaotikus volt, amit Service szintén remekül ábrázol: az átalakulás káoszában ugyanis gyakran csak hajszálon múlt, hogy Lenin nem tűnik el a süllyesztőben*, és helyette nem valaki más (jobb? rosszabb? ugyanolyan?) ragadja meg a kormánykereket.
De hát miért pont Lenin? Mit tudott ez a kopasz csávó a fura sapkájával, amit más nem tudott? Az biztos, hogy óriási hibákat vétett, és finoman szólva sem volt tévedhetetlen – sem a világháborút, sem a polgárháborút nem látta előre. Az is valószínű, hogy ha nem segítették volna időnként ellenfelei**, el sem jutott volna a hatalom megragadásának lehetőségéig. Beteges volt. Ronda egy vitapartner, és a ronda vitapartnerek közül is a legrosszabb fajta: az, aki addig képes vitatkozni veled, amíg kínodban már inkább egyetértesz vele. Igaz, sokat olvasott, de megdöbbentően szelektíven értelmezte olvasmányait, valahogy mindig azt találta meg a szövegekben, ami őt támasztotta alá. Súlyozni sem tudta a problémákat – a polgárháború csúcspontján például, amikor Trockij a Vörös Hadsereggel bíbelődött, ő azzal foglalta el magát, hogy vitairatot szerkesszen a német szocialista, Kautsky ellen. De mégis, csak tudott valamit. Munkabírása egyszerűen páratlan volt: csak a politika foglalkoztatta, és hát baromi nehéz ám olyasvalakivel harcolni ezen a páston, aki a politikával kel és fekszik, másra gondolni sem tud. Vérbeli pragmatikusként arra is képes volt, hogy bármikor felfüggessze az erkölcsöt és az elveket, ha ettől sikert remélhetett***, és nyoma sem volt benne a részvétnek, ami szintén nem árt, ha valaki a hatalom csúcsán akar berendezkedni. Ez utóbbi talán nem független attól, hogy azok közé az értelmiségiek közé tartozott, akik egyszerűen semmiféle ismerettel nem rendelkeztek azzal a néppel kapcsolatban, amiért elméletileg küzdeni akartak – számukra az olyan szavak, mint „paraszt”, „munkás”, „polgár” csak absztrakciók voltak, amelyeknek ugyan van értelme, ha matematikai egyenletbe helyezzük őket, de ha arcot rendelnénk hozzájuk, az csak összezavarná a kristálytiszta logikát. Mert így működik a diktátorok algebrája: ha egy paraszti közösség áll 90% szegényparasztból és 10% kulákból, akkor elég kivonni a 10% kulákot, és kapunk 100% vegytiszta hasznos parasztot. Csak hát az emberek nem olyan egzakt elemek, mint a nátrium vagy a stroncium, úgyhogy a valóságban ez az algebra nem működik – de ez a diktátort nem akadályozza meg abban, hogy addig-addig ismételgesse a fenti matematikai műveletet, amíg senki sem marad. Vagy amíg el nem viszi az ördög.
* Megesett például, hogy egyetlen moszkvai kocsikázás alkalmával Leninre kétszer is rálőttek, egyszer pedig fegyveres suhancok tartóztatták fel, akik nem hitték el neki, hogy ő a Szovjetunió első embere, és a legközelebbi rendőrőrsre szállították. És mindez egy diktátorral esett meg. El lehet képzelni, mennyire lehetett biztonságban egy átlagos mezei állampolgár.
** És nem csak a németek, akik aktívan segítettek neki abban, hogy Pétervárra jusson, és valószínűleg komoly összegekkel is támogatták a bolsevik célokat. A háború előtt Lenin – bár nem tudott róla – sokat köszönhetett a cári titkosrendőröknek is, akik a háttérben megtisztították neki a terepet, bebörtönözték riválisait, míg közvetlen munkatársait békén hagyták, mert benne látták azt a figurát, aki szét fogja zülleszteni a szocialista mozgalmat. Kicsit túlkombinálták az urak a konspirációt, azt hiszem.
*** Se szeri, se száma azoknak a helyzeteknek, amikor Lenin egyszerűen figyelmen kívül hagyta saját elveit egy nagyobb cél érdekében, de a legkülönösebb talán az volt, amikor a német kommunistákat arra utasította, hogy szövetkezzenek a szélsőjobboldali Freikorps egységeivel a német kormány megdöntése érdekében.… (mer)
Finally a historian who keeps things factual and doesn't pass moral judgement.
Hästi kirjutatud, hästi tõlgitud ja toimetatud. Üüratu kogus materjali, millest autor ennast läbi on närinud ja terve plejaad kodanikke, kellega vestelnud. Tõeliselt põhjalik kokkuvõte sellest, kui tähtis oli kogu Külma sõja lõppemisel just relvastuskontrolli kõnelused, kangekaelne Reagan ja NSV Liidu kokkukukkuv majandus. Ei sobi lugemiseks voodis, tahab ära lämmatada, kui hetkeks tukastad.
Listor
Priser
Du skulle kanske också gilla
Associerade författare
Statistik
- Verk
- 18
- Även av
- 1
- Medlemmar
- 2,671
- Popularitet
- #9,611
- Betyg
- 3.8
- Recensioner
- 38
- ISBN
- 230
- Språk
- 17
- Favoritmärkt
- 7
When I started reading the book, I was concerned that the quoted praise from the press included the Telegraph (a right wing UK newspaper) but not the likes of the Guardian. As I began to read, I was delighted that this was, obviously, going to be a well researched book containing more facts about Lenin than anything else that I had found. By the time I was getting towards the middle of the book, I was beginning to see the right wing liking for it: too often for my liking, Mr Service was telling me how Lenin felt about this or that... HOW COULD HE KNOW??? One can write that a person reported feeling X or Y; one may say that someone else suggested that a person felt such an emotion but, only the subject really knows their feelings and Lenin was not the sort of man to believe that his feelings were important - far less, would he report them.
I may have stopped reading but, as I previously said, if there is a better source of the facts surrounding Lenin, I have yet to find it. Fortunately, I continued and Robert Service pulled the text around and we returned to fact, with any supposition clearly enunciated as that of the author.
I won't pretend to have a full understanding of Lenin. By the remarks of Mr Service in the concluding section of the work, he has not so done either but, I am much nearer to comprehending the father of Marxism-Leninism and, he is not the cardboard cut out figure of either messianic adoration or satanic loathing that is so often the result of these books.
Well worth reading.
Thank you.… (mer)