Jessikka Aro
Författare till Putins troll : Sanna berättelser från fronten i Rysslands informationskrig
Om författaren
Jessikka Aro is a reporter with Yle, the Finnish Broadcasting Company. Due to her unprecedented investigations into pro-Kremlin social media trolls, Jessikka became the target of an international propaganda and hate speech campaign. In 2019, the US State Department awarded Jessikka the visa mer International Women of Courage Award, but the award was mysteriously rescinded, allegedly due to her social media criticism of then President Trump. visa färre
Verk av Jessikka Aro
Taggad
Allmänna fakta
Medlemmar
Recensioner
The Publisher Says: In this courageous and unflinching book, award-winning journalist Jessikka Aro interweaves her own dramatic story as a target of Russian social media propaganda with accounts from many internationally known critics of the Kremlin, who share their own stories of being targeted by Russia’s multifaceted cyber warfare campaigns. As Jessikka began to investigate the impact of the Kremlin’s troll operations outside of Russia, she learned that private citizens in many other countries were being victimized by Kremlin-designed information campaigns. These actions were frequently conducted through an organized “troll factory” led by Russia’s security and intelligence apparatus, using unregulated social media platforms including YouTube, Facebook and Twitter. Many of the disinformation campaigns were centered around the 2014 Russian invasion of Ukraine and subsequent occupation of the Crimean Peninsula.
I RECEIVED A DRC FROM THE PUBLISHER VIA EDELWEISS+. THANK YOU.
My Review: First, read this:
It is chilling to read this book in close temporal connection to Bill Browder's unnervingly personal account of the strains and hazards he and his fellow anti-Putin activists underwent in their ongoing campaign against state-committed murders and actions designed to silence opposition to their kleptocratic agenda.
Jessikka Aro was awarded a 2019 International Women of Courage Award by the US State Department. This was rescinded by the administration then in power...could this be because the Russian asset "leading" it was not about to let his friend Little Vladdy Pu-Pu be discommoded by recognition of his thuggishness getting praise from our government? We may never know. Our grandchildren might.
It's enough to gag a maggot.
Anyway, I didn't start this read calm, cool, and collected, but outraged and indignant. None of those emotional realities calmed under the influence of Author Aro's story. It's as infuriating as you can possibly imagine. Then multiply by ten thousand...read Browder's book, too. These are two people, individuals, trying to hold a world "leader" accountable for civil and criminal violations of international law. They've been subjected to horrific amounts of stress and malicious targeted activity. They've never, ever stopped being at the forefront of the anti-Putin infowars, either.
All the respect in the world to both Author Aro and Author Browder. Standing up for years under the onslaught of the troll factory run by a state leader can not have been easy.… (mer)
I RECEIVED A DRC FROM THE PUBLISHER VIA EDELWEISS+. THANK YOU.
My Review: First, read this:
By the time of my forced departure, I had endured a two-and-a half-year campaign of death threats and libelous news articles. Online hate sites had brainwashed even some of my friends, turning them into enemies. These same sites portrayed me as a criminal, a liar, and mentally ill. Anonymous users suggested various methods of killing myself. One stranger proposed that I hang myself, while another recommended a 'Russian suicide': someone would push me under the metro, but in a manner staged as self-inflicted. A third individual wished that someone would put a “bullet in the whore’s head, Russian style.” Each time I opened my laptop, or glanced at my phone, I was forced to read snuff fantasies about me produced on an assembly-line scale. I was afraid that the psychological violence would at any minute spill out of the internet into the physical world...I had become the target of such vitriol for one reason only: I was a journalist investigating Russian social media information warfare.
It is chilling to read this book in close temporal connection to Bill Browder's unnervingly personal account of the strains and hazards he and his fellow anti-Putin activists underwent in their ongoing campaign against state-committed murders and actions designed to silence opposition to their kleptocratic agenda.
Jessikka Aro was awarded a 2019 International Women of Courage Award by the US State Department. This was rescinded by the administration then in power...could this be because the Russian asset "leading" it was not about to let his friend Little Vladdy Pu-Pu be discommoded by recognition of his thuggishness getting praise from our government? We may never know. Our grandchildren might.
It's enough to gag a maggot.
Anyway, I didn't start this read calm, cool, and collected, but outraged and indignant. None of those emotional realities calmed under the influence of Author Aro's story. It's as infuriating as you can possibly imagine. Then multiply by ten thousand...read Browder's book, too. These are two people, individuals, trying to hold a world "leader" accountable for civil and criminal violations of international law. They've been subjected to horrific amounts of stress and malicious targeted activity. They've never, ever stopped being at the forefront of the anti-Putin infowars, either.
All the respect in the world to both Author Aro and Author Browder. Standing up for years under the onslaught of the troll factory run by a state leader can not have been easy.… (mer)
Ez a kötet tulajdonképpen két szálon fut. Az egyik egy átfogó példatár arról, hogyan működik az orosz információs hadviselés. Ez a rész rendkívül informatív, és egészen váratlan helyeken tud rámutatni a Kreml agresszív viselkedésére, illetve nagyon szépen ábrázolja a módszerek széles skáláját. Akad itt finom külpolitikai nyomásgyakorlás (mint az igen összetett norvég-orosz kapcsolat esetében), klasszikus hírközlésnek álcázott propaganda (lásd a Russian Today működését), illetve bizonyos közéleti szereplők lefizetése és átállítása (ez nagyjából mindenhol előfordul, ahol a politikai aktorok jobb szeretik a Patek Philippe Nautilus órákat a demokráciánál). A leglátványosabb mindazonáltal az úgynevezett "shit storm", amiben a Putyinnal kritikus célszemélyre ráuszítják a szentpétervári trollgyárat, akik becsületsértések, konkrét fenyegetések és gyalázkodások özönével árasztják el a delikvens feedjét, arra kényszerítve, hogy azok ellen védekezve a végkimerültség határára sodródjon, és végül feladja.
A trollhad amúgy két részre osztható: egyfelől vannak a hivatásos profik, akik Szentpéterváron 24 órás műszakban gyártják az üzenet magvát (illetve az ő kihelyezett tagozataik, akik nem ritkán nyugati pártszerűségekhez köthetőek), másfelől meg vannak a "hasznos hülyék", akik önkéntesként segítik az offenzívát, mert nem túl okosak. Ezek a "hasznos hülyék" jellemzően a társadalom leszakadtjai közül jönnek*, akiket az orosz média remekül manipulál: létrehozza számukra azokat a zárt tereket, ahol felhízlalhatják egymást saját előítéleteikkel, és meggyőzi őket, hogy többet tudnak az átlagnál, akiket a mainstream média elbódított**. Ezek a szegény hülyék innentől azt hiszik, csak mert a facebookon láttak valami homályos, photoshoppal erősen megbolondított videót, rögtön szakértői lettek mind a Közel-Keletnek, mind az ukrán háborúnak, mind a vírusvédelemnek. Innentől kezdve (újabb paradoxon!) ezek az önkéntesek önmagukra mint a szólásszabadság harcosaira kezdenek tekinteni. Mert a szólásszabadság orosz értelmezésben azt jelenti, hogy aki nekünk nem tetszik, arra bármit lehet mondani, de csak máshol, mert ugyanezért Moszkvában rövid úton agyonvernének bizonyos kormányközeli huligánok, akikről a helyi ügyészség aztán kiderítené, hogy valójában nem is léteznek, az a kétballábas ellenzéki újságíró igazából saját magát verhette agyon puszta provokációból. A szólásszabadság ilyetén definiálása az orosz információs háború egyik kulcsjelensége - holott épp a szólásszabadság védelmében van szükség arra, hogy a közbeszédben az agresszió korlátozva legyen, a tény és vélemény pedig megfelelőképpen elkülönüljön.
Aro bemutatja azt is, milyen megküzdési stratégiák alakultak ki ezzel a módszerrel szemben. Itt van Roman Burko, az ukrán InfoNapalm alapítója, aki a kutyaharapást szőrivel módszerben hisz. Magyarán visszatrollkodja a trollokat, hogy attól koldulnak. Nyilvánosságra hozza az orosz katonák adatait, túlterheléses támadással teszi elérhetetlenné az ellenséges oldalakat, beleáll a pofozkodásba teljes lendülettel. Vagy itt van Bill Browde, akinek oroszországi üzleti érdekeltségeit Putyin nemes egyszerűséggel lenyúlta, a Browde-ot képviselő ügyvédet, Magnyickijt pedig a helyi rendőrség pártfogásába ajánlotta, ahol annak rendje és módja szerint agyonverődött. Browde azóta arra tette fel az életét, hogy kapcsolatait mozgósítva lobbizik Putyin ellen, nem is siker nélkül: keresztülverte az amerikai kongresszuson az ún. Magnyickij-törvényt***. Vagy épp itt van Eliot Higgins... de róla később.
És akkor a másik szál. Mert ezt az egészet Aro személyes élményei fogják keretbe, aki maga is egy shit strorm kellős közepébe került. Ez a szakasz felettébb egyszerre érzelmes és repetitív: mondjuk ki, helyenként a bulvár jegyeit mutatja. Ez jó ideig zavart is. Hogy a leíró, szakmai passzusokat ilyen érzelmekkel operáló részek szakítják meg. De aztán rájöttem, hogy pont ez a lényeg: Aro a saját tapasztalatait közel hozva azt akarja elérni nálam, hogy átéljem azt a személyes veszteséget, amit egy ilyen koncentrált gyűlöletcunami okoz az emberben. Az összeomlást, a fájdalmat, a menekülés vágyát.
Mert - visszatérve Eliot Higginsre - nyilván lehet erre higgadtan is reagálni. Szarni a trollokba, arra apellálva, hogy akiknek a véleménye számít, azok úgyse a Russian Todayből meg a 888-ról tájékozódnak, akik meg igen, azokra úgyis keresztet vethetünk. Mi csak csináljuk a saját dolgunkat, működtessük profin a Bellingcat oknyomozó portált. Ne hagyjuk, hogy bárki elterelje a figyelmünket a tényekről, legyünk elegánsak, rázzuk le a mocskot magunkról, mint kutya a vizet, tegyük nyilvánvalóvá, hogy a hülye lehet hangosabb, de attól még hülye marad - csak éppen hangos hülye. Csak hát nem tud mindenki ilyen arisztokratikusan viselkedni, ha ráborítják a budit. Az ő érdekében létre kell hozni azt a teret, ahol véleménye miatt nem érzi létében fenyegetve magát. És ehhez bizonyos átfogó törvényi szabályozások szükségesek. Mert különben megesznek minket azok, akiket az absztrakt demokratikus elvek annyira sem érdekelnek, mint egy agonizáló muslica.
* Megérne egy komplett tanulmánykötetet, hogy egy ex-KGB-s által vezetett hatalom (no és a deklaráltan kommunista Kína) miért talál természetes szövetségest a nyugati országok szélsőjobboldalában (ahogy amúgy a szélsőbalban is). Akárhogy is, ez számomra azt jelzi, hogy ezek a csoportok nem a saját hazájukat szeretik - azt bármikor elárulják egy idegen hatalomnak -, hanem a saját véleményüket.
** Állandó trükkje a trolloknak, hogy a saját jellemzőikkel a másikat címkézik. Ha nem olvastak utána valaminek, akkor a másik olvasson többet. Ha ők kokettálnak ex-kommunistákkal, akik a szovjet érdekszféra újraélesztésén dolgoznak, akkor a másik a bolsi. Ha ők uszítanak más etnikumok ellen, akkor a másik a náci. (Ez utóbbit nevezi amúgy Snyder skizofasizmusnak.) Ezzel nem is lehet mit kezdeni, ha felszólítjuk őket arra, hogy definiálják a fogalmat, legfeljebb érzelmi alapú süketelésbe kezdenek. Hagyni kell őket a csába.
*** A Magnyickij-törvény lényege, hogy azon orosz állampolgárok, akiknek kimutatható közük van Magnyickij meggyilkolásához, nem léphetnek a törvényt ratifikáló ország területére, nyugatra mentett vagyonukat pedig zár alá helyezik.… (mer)
A trollhad amúgy két részre osztható: egyfelől vannak a hivatásos profik, akik Szentpéterváron 24 órás műszakban gyártják az üzenet magvát (illetve az ő kihelyezett tagozataik, akik nem ritkán nyugati pártszerűségekhez köthetőek), másfelől meg vannak a "hasznos hülyék", akik önkéntesként segítik az offenzívát, mert nem túl okosak. Ezek a "hasznos hülyék" jellemzően a társadalom leszakadtjai közül jönnek*, akiket az orosz média remekül manipulál: létrehozza számukra azokat a zárt tereket, ahol felhízlalhatják egymást saját előítéleteikkel, és meggyőzi őket, hogy többet tudnak az átlagnál, akiket a mainstream média elbódított**. Ezek a szegény hülyék innentől azt hiszik, csak mert a facebookon láttak valami homályos, photoshoppal erősen megbolondított videót, rögtön szakértői lettek mind a Közel-Keletnek, mind az ukrán háborúnak, mind a vírusvédelemnek. Innentől kezdve (újabb paradoxon!) ezek az önkéntesek önmagukra mint a szólásszabadság harcosaira kezdenek tekinteni. Mert a szólásszabadság orosz értelmezésben azt jelenti, hogy aki nekünk nem tetszik, arra bármit lehet mondani, de csak máshol, mert ugyanezért Moszkvában rövid úton agyonvernének bizonyos kormányközeli huligánok, akikről a helyi ügyészség aztán kiderítené, hogy valójában nem is léteznek, az a kétballábas ellenzéki újságíró igazából saját magát verhette agyon puszta provokációból. A szólásszabadság ilyetén definiálása az orosz információs háború egyik kulcsjelensége - holott épp a szólásszabadság védelmében van szükség arra, hogy a közbeszédben az agresszió korlátozva legyen, a tény és vélemény pedig megfelelőképpen elkülönüljön.
Aro bemutatja azt is, milyen megküzdési stratégiák alakultak ki ezzel a módszerrel szemben. Itt van Roman Burko, az ukrán InfoNapalm alapítója, aki a kutyaharapást szőrivel módszerben hisz. Magyarán visszatrollkodja a trollokat, hogy attól koldulnak. Nyilvánosságra hozza az orosz katonák adatait, túlterheléses támadással teszi elérhetetlenné az ellenséges oldalakat, beleáll a pofozkodásba teljes lendülettel. Vagy itt van Bill Browde, akinek oroszországi üzleti érdekeltségeit Putyin nemes egyszerűséggel lenyúlta, a Browde-ot képviselő ügyvédet, Magnyickijt pedig a helyi rendőrség pártfogásába ajánlotta, ahol annak rendje és módja szerint agyonverődött. Browde azóta arra tette fel az életét, hogy kapcsolatait mozgósítva lobbizik Putyin ellen, nem is siker nélkül: keresztülverte az amerikai kongresszuson az ún. Magnyickij-törvényt***. Vagy épp itt van Eliot Higgins... de róla később.
És akkor a másik szál. Mert ezt az egészet Aro személyes élményei fogják keretbe, aki maga is egy shit strorm kellős közepébe került. Ez a szakasz felettébb egyszerre érzelmes és repetitív: mondjuk ki, helyenként a bulvár jegyeit mutatja. Ez jó ideig zavart is. Hogy a leíró, szakmai passzusokat ilyen érzelmekkel operáló részek szakítják meg. De aztán rájöttem, hogy pont ez a lényeg: Aro a saját tapasztalatait közel hozva azt akarja elérni nálam, hogy átéljem azt a személyes veszteséget, amit egy ilyen koncentrált gyűlöletcunami okoz az emberben. Az összeomlást, a fájdalmat, a menekülés vágyát.
Mert - visszatérve Eliot Higginsre - nyilván lehet erre higgadtan is reagálni. Szarni a trollokba, arra apellálva, hogy akiknek a véleménye számít, azok úgyse a Russian Todayből meg a 888-ról tájékozódnak, akik meg igen, azokra úgyis keresztet vethetünk. Mi csak csináljuk a saját dolgunkat, működtessük profin a Bellingcat oknyomozó portált. Ne hagyjuk, hogy bárki elterelje a figyelmünket a tényekről, legyünk elegánsak, rázzuk le a mocskot magunkról, mint kutya a vizet, tegyük nyilvánvalóvá, hogy a hülye lehet hangosabb, de attól még hülye marad - csak éppen hangos hülye. Csak hát nem tud mindenki ilyen arisztokratikusan viselkedni, ha ráborítják a budit. Az ő érdekében létre kell hozni azt a teret, ahol véleménye miatt nem érzi létében fenyegetve magát. És ehhez bizonyos átfogó törvényi szabályozások szükségesek. Mert különben megesznek minket azok, akiket az absztrakt demokratikus elvek annyira sem érdekelnek, mint egy agonizáló muslica.
* Megérne egy komplett tanulmánykötetet, hogy egy ex-KGB-s által vezetett hatalom (no és a deklaráltan kommunista Kína) miért talál természetes szövetségest a nyugati országok szélsőjobboldalában (ahogy amúgy a szélsőbalban is). Akárhogy is, ez számomra azt jelzi, hogy ezek a csoportok nem a saját hazájukat szeretik - azt bármikor elárulják egy idegen hatalomnak -, hanem a saját véleményüket.
** Állandó trükkje a trolloknak, hogy a saját jellemzőikkel a másikat címkézik. Ha nem olvastak utána valaminek, akkor a másik olvasson többet. Ha ők kokettálnak ex-kommunistákkal, akik a szovjet érdekszféra újraélesztésén dolgoznak, akkor a másik a bolsi. Ha ők uszítanak más etnikumok ellen, akkor a másik a náci. (Ez utóbbit nevezi amúgy Snyder skizofasizmusnak.) Ezzel nem is lehet mit kezdeni, ha felszólítjuk őket arra, hogy definiálják a fogalmat, legfeljebb érzelmi alapú süketelésbe kezdenek. Hagyni kell őket a csába.
*** A Magnyickij-törvény lényege, hogy azon orosz állampolgárok, akiknek kimutatható közük van Magnyickij meggyilkolásához, nem léphetnek a törvényt ratifikáló ország területére, nyugatra mentett vagyonukat pedig zár alá helyezik.… (mer)
A very important and interesting book from a very brave journalist. The only thing why it`s not 5 stars for me, because as a book it could have been better. Sometimes repetitive, sometimes despite the interesting theme a bit boring, and I didn`t like how the other people`s stories were inserted between the chapters of the author`s own.
Du skulle kanske också gilla
Associerade författare
Statistik
- Verk
- 2
- Medlemmar
- 68
- Popularitet
- #253,411
- Betyg
- 4.2
- Recensioner
- 4
- ISBN
- 14
- Språk
- 7
Review of the Ig Publishing paperback edition (2022) updated from the "Putin's Trolls" hardcover (2019) translated from the original Finnish language "Putinin trollit : tositarinoita Venäjän infosodan rintamilta" (2019)
Don't look for an unbiased review here. With my Estonian / Baltic heritage I have had family murdered by the Russians at least as far back as 1917, imprisoned & marked for execution in 1940, and fleeing their self-proclaimed 'liberation' in 1944.
This is a 5 star rating for the long-term research by Finnish Public Broadcaster YLE journalist Jessikka Aro into the pro-Russia anti-West propaganda campaigns of what she labels as "Putin's Trolls". The trolls can range from actual workers at the Internet Research Agency (aka The Troll Factory) in St. Petersburg, to paid workers/reporters/hactivists in the West (often working for Russian funded news organizations) to simple "useful idiots*" among Western influencers. Recent examples of the latter would be financier Elon Musk with his appeasement polls on Twitter and ex-Pink Floyd musician Roger Waters with his delusional & incendiary anti-West pro-Russia statements and interviews.
Aro began her research in 2014 while observing the propagandization of the Crimean invasion by Russia at the time. Her work and columns as published by broadcaster YLE were attacked and vilified and she herself was targeted for harassment by Finnish-based pro-Russian bad actors such as Johan Bäckman and Ilja Janitskin, primarily through the media of MV-Lehti. The use of threats of violence and sexual harassment are especially characteristic of the trolls in the case of female reporters. Despite being defended by her employer and colleagues, Aro temporarily moved away from Finland and didn't return until she met her attackers in court cases in 2018.
While telling her own story throughout the book, Aro includes the stories of other activists or journalists who have been targeted by Russian trolls, whether through overt public attacks, accusations & lawsuits or insidious harassment campaigns. Some of these prominent examples are:
Although this is the 2022 paperback edition of Aro's book, it does not contain information about the use of propaganda in the current Ukrainian-Russian conflict (i.e. from February 2022 onwards). There are segments of the book which indicate that it was updated in late 2021 from the original English language hardcover edition of 2019. There is no translator credited in the paperback, so presumably Aro translated the book herself based on the 2019 Finnish language original.
The book includes an extensive 34-page section of Notes, many of which include links to the source articles or videos. This would be especially handy if you are reading the eBook edition.
Trivia and Links
Author Jessikka Aro recently appeared at the Toronto International Festival of Authors 2022.
* Although often attributed to Russian Communist leader Vladimir Lenin, there is no evidence that he ever used the phrase. A "useful idiot" is "a person perceived as propagandizing for a cause -- particularly a bad cause originating from a devious, ruthless source -- without fully comprehending the cause's goals, and who is cynically used by the cause's leaders." (Definition from Wikipedia)… (mer)