Gyula Fekete (1922–2010)

Az értékelés munkacíme legyen mondjuk: A könyv, amit el se olvastam volna, ha a Végtelen tréfát lehet tömegközlekedésen olvasni (numero valahány)

A vidéki körorvos nyugdíjba menne. És mi elkísérjük őt, ahogy hajóz a melankólia tengerén, vitorlája pedig a moralizálás. Regény a megöregedésről, az időről, amikor az ember lassan kikopik a társadalomból és saját létéből – igen, a halál előszobájában járunk. És tudjuk, hogy ő nem várat magára sokat – tudja ezt az ősz orvos is, hogyne tudná: már a cím is spoilerez –, mégsem biztos, hogy sikerül rendbe szedni magunk (a ruhánk és a lelkünk), hogy fessen, felkészülten lépjünk az illusztris személy elé.

(Jó könyv. Talán ha rosszabb passzban vagyok, jobban tetszett volna.)… (mer)