Árpád Kun
Författare till Boldog észak : Aimé Billion mesél
Om författaren
Verk av Árpád Kun
Taggad
Denna webbplats använder kakor för att fungera optimalt, analysera användarbeteende och för att visa reklam (om du inte är inloggad). Genom att använda LibraryThing intygar du att du har läst och förstått våra Regler och integritetspolicy. All användning av denna webbplats lyder under dessa regler.
Kun regénye elméletileg egy Kun Árpád nevű emberről szól, aki családostul Norvégiában megy szerencsét próbálni. Ám ebből a vonalból meglepően kevés jut nekünk – igazából egy Kun Árpád nevű linkóci értelmiségi jellemfejlődéséből kapunk ízelítőt. Ami azt eredményezi, hogy sorjáznak a gyermekkori, kamaszkori, fiatal és érett felnőttkori emlékek a sörétet hányó sastól kezdve a gyermek székrekedésének naturális taglalásáig – de olyan eklektikusan, hogy ez a könyv helyenként nem is regénynek, hanem egy regény paródiájának tűnik. Néha rosszmájúan arra gondoltam, hogy ha ugyanezt a szöveget mondjuk Kodály Zoltán írja meg mint önéletrajzot, akkor bravó és hurrá – neki lehet állni megkeresni az életrajz és az életmű között az összefüggéseket. Csakhogy ezt a szöveget „csak” Kun írta – az életrajznak tehát az életműt is pótolnia kell. De vajon pótolja?
Ami miatt mégis, mindennek ellenére tudom ajánlani ezt a könyvet (és tudom ajánlani, amin magam is meglepődtem kicsit), az egyszerűen Kun stílusa, ami ismét olyan tiszta, plasztikus és meghőköltetően őszinte, hogy már önmagában benne tartja az olvasót a szövegben. Itt van ez a Kun, aki jó posztkádári magyar emberként nagy lelki nyugalommal élősködik a társadalmon: a francia szociális rendszert jogtalanul pumpolja, a MÁV-ot átveri, a párizsi plázákból CD-t lop, és eltöri az ujját, hogy megússza a katonaságot. Családja egy tragédia, első felesége elhagyja, normális állása csak időszakosan akad. Szerencsétlen egy fazon, valljuk meg. De még egy ilyen fazon is képes lehet arra, hogy révbe jusson: két gyerekkel és egy (második) asszonnyal befészkelje magát egy fjord tövébe, hogy végül – magyar író legyen belőle. (No azért norvég író nem lett – de még lehet.) Mi ez, ha nem boldog végkifejlet? No jó, nevezzük inkább boldog végkifejlet light-nak, de hát pont ez a lényeg – hogy a kicsit jó néha jobb, mint a nagyon jó. Kényelmesebb.
* Az adott év amúgy (érthető okokból) inkább Borbély Nincstelenek-jétől volt hangos, ám ő tragikus okokból nem kaphatta meg a díjat.… (mer)