Författarbild

Árpád Kun

Författare till Boldog észak : Aimé Billion mesél

4 verk 10 medlemmar 2 recensioner

Om författaren

Verk av Árpád Kun

Nord Bonheur (2021) 2 exemplar
Megint hazavárunk (2016) 2 exemplar
FELIZ NORTE (2016) 1 exemplar

Taggad

Inga taggar

Allmänna fakta

Det finns inga Allmänna fakta än om den här författaren. Du kan lägga till några.

Medlemmar

Recensioner

Izgatottan vártam ezt a könyvet, mert Kun Boldog Észak-ját a sok vitatható Aegon-díjas közül a kevés vitathatatlannak tartottam* – teljesen új színt vitt a kortárs magyar prózába azzal, hogy tisztán, értelmezhetően elmondott egy történetet. Nem volt benne semmi firlefranc, se posztmodernség, se minimalizmus – csak mentek a szereplők A pontból B pontba, és közben mindenféle érdekes dolog történt velük, és az egész végül ívbe rendeződött. (Ami technikailag ebben az esetben azt jelenti, hogy a végcél, B magasabb komfortérzetű hely, mint az A pont. Ez amúgy a happy end egyik, kiváltképp kacifántos definíciója.) Kis csúsztatással: amíg a mai magyar prózában tömkelegével akadnak olyan könyvek, amit a történet nélküli forma jellemez, addig Kun megteremtette a forma nélküli történetet. A Megint hazavárunk olvasása során viszont időnként tanácstalanul vakargattam a fejem. Mi történt itt? Kun szintet lépett? Eljutott a forma és történet nélküli történethez?

Kun regénye elméletileg egy Kun Árpád nevű emberről szól, aki családostul Norvégiában megy szerencsét próbálni. Ám ebből a vonalból meglepően kevés jut nekünk – igazából egy Kun Árpád nevű linkóci értelmiségi jellemfejlődéséből kapunk ízelítőt. Ami azt eredményezi, hogy sorjáznak a gyermekkori, kamaszkori, fiatal és érett felnőttkori emlékek a sörétet hányó sastól kezdve a gyermek székrekedésének naturális taglalásáig – de olyan eklektikusan, hogy ez a könyv helyenként nem is regénynek, hanem egy regény paródiájának tűnik. Néha rosszmájúan arra gondoltam, hogy ha ugyanezt a szöveget mondjuk Kodály Zoltán írja meg mint önéletrajzot, akkor bravó és hurrá – neki lehet állni megkeresni az életrajz és az életmű között az összefüggéseket. Csakhogy ezt a szöveget „csak” Kun írta – az életrajznak tehát az életműt is pótolnia kell. De vajon pótolja?

Ami miatt mégis, mindennek ellenére tudom ajánlani ezt a könyvet (és tudom ajánlani, amin magam is meglepődtem kicsit), az egyszerűen Kun stílusa, ami ismét olyan tiszta, plasztikus és meghőköltetően őszinte, hogy már önmagában benne tartja az olvasót a szövegben. Itt van ez a Kun, aki jó posztkádári magyar emberként nagy lelki nyugalommal élősködik a társadalmon: a francia szociális rendszert jogtalanul pumpolja, a MÁV-ot átveri, a párizsi plázákból CD-t lop, és eltöri az ujját, hogy megússza a katonaságot. Családja egy tragédia, első felesége elhagyja, normális állása csak időszakosan akad. Szerencsétlen egy fazon, valljuk meg. De még egy ilyen fazon is képes lehet arra, hogy révbe jusson: két gyerekkel és egy (második) asszonnyal befészkelje magát egy fjord tövébe, hogy végül – magyar író legyen belőle. (No azért norvég író nem lett – de még lehet.) Mi ez, ha nem boldog végkifejlet? No jó, nevezzük inkább boldog végkifejlet light-nak, de hát pont ez a lényeg – hogy a kicsit jó néha jobb, mint a nagyon jó. Kényelmesebb.

* Az adott év amúgy (érthető okokból) inkább Borbély Nincstelenek-jétől volt hangos, ám ő tragikus okokból nem kaphatta meg a díjat.
… (mer)
 
Flaggad
Kuszma | Jul 2, 2022 |
A könyv nem szól semmi különösebbről, mint egy félvér benini életéről, aki 40 éves koráig Afrikában él, majd felkerekedik és meg sem áll Norvégiáig, ahol nyugdíjasok gondozója lesz.
Mégis jó olvasmány.

A szerző szintén épp ezt a munkát végzi, ezért elég pontos és részletes képet ad a mindennapokról.
A részletesség akár a gondozás nem túl kellemes, naturális elemeit is jelenti.
A benini fejezetek valamivel elnagyoltabbak, meseszerűbbek (pl. a bnokimók bemutatása teljesen az), bár azok is segítenek fogalmat alkotni, hogy milyen lehet ott az élet. Ha hihetünk az utószónak, akkor Aimé Billion létező személy, akitől első kézből kapta meg az információkat a szerző.

A történet lassú sodrással - vagy még inkább csordogálással - halad előre. Aimé szinte teljesen magányos, legtöbbször a belső hangját hallhatjuk, a gondozottakkal sem beszél túl sokat és annyira azért idegenül mozog a vidéki környezetben, hogy barátai sem lesznek, ahogy Beninben sem voltak soha.
Nem szokványos szerelmi történet, ahogy a bevándorló és a születési rendellenesség miatt súlyosan mozgássérült nő egymásra talál. Mégis drukkolni lehet nekik. A mosolygó, norvég népviseletbe öltözött fekete langaléta, oldalán a törpenövésű fehér nővel a beilleszkedés különleges, kontrasztos, mégis harmonikus szintjét mutatja.

Épp annyi van benne a mágikus realizmusból, ami még nem árt az olvasó egészségének.
A mágiából végig megmarad valamennyi, de a "civilizáltabb" északon sokkal kevesebb van, mint délen.

Érdekes kontraszt, hogy az ápoltak életének legintimebb részleteibe is belelátunk, míg a többi norvég, mintha semmit sem mutatna meg a magánéletéből.
Norvégia és az ott lakó emberek sem hibátlanok: komoly fagy, járhatatlan utak télen, energiapazarlás, idegengyűlölő, viking múltba révedő, keresztényellenes gyújtogatás (vö. saját őrültjeinkkel) is mutatja ezt.
Ennek ellenére hihető, hogy boldogabb ott élni, mint a világ legtöbb részén.
… (mer)
 
Flaggad
rics | Oct 29, 2014 |

Priser

Statistik

Verk
4
Medlemmar
10
Popularitet
#908,816
Betyg
3.8
Recensioner
2
ISBN
4
Språk
2