Shannon Thomas (1) (1970–)

Kezdem a jó hírrel: jönjönjön magyarul is, csucsorkáéknál (Harmat Kiadó). Na és akkor miért örülünk ennek ennyire? Mert nagyon nehéz felismerni, nagyon nehéz elmagyarázni és nagyon nehéz megszüntetni a rejtett/szóbeli/érzelmi/lelki bántalmazást.

Szerintem ez a könyv Aigi tetszését is el fogja nyerni, annyira tudatosan kiegyensúlyozottan szól férfi és női bántalmazókról és bántalmazottakról. Ami azt illeti, nem győzi hangsúlyozni, hogy a férfi bántalmazó – női bántalmazott egy téves elképzelés, egyáltalán nem támasztják alá a tanácsadásban szerzett tapasztalatai. Inkább fele-fele arányban fordulnak hozzá a két nem képviselői. Az általa idézett (és részben általa végzett) online felmérésben viszont szinte kizárólag nők válaszoltak, ezt jelzi is, hogy problémásnak tartja, és szükség lenne újabb adatgyűjtésekre, amelyek kiegyensúlyozottabb képet mutatnak.

Nem csak párkapcsolati bántalmazásról ír, hanem családon belüli, a tágabb családon belüli, baráti, munkahelyi és vallási közösségekben előfordulóról is. A példákban is megmutatja a különböző formákat, ahogy a nemek közötti egyensúlyra, úgy a különböző viszonyokra is végig figyel, hogy kiegyensúlyozottan legyenek jelen. Baromi tudatosan megszerkesztett szöveg.

A következő, amitől ez egy szuper könyv, hogy a szerző egyrészt át is élte azt, amiről ír, egy formáját legalábbis, és képzett szakember is, a téma szakértője. Azt hiszem, ennél hitelesebb már csak akkor lehetne, ha nem lenne nagyon határozottan megmondós. Mondjuk azt is jelzi a legelején, hogy ha valami rád nem vonatkozik, ne vedd fel, ha nem értesz egyet vele valamiben, vitatkozz.

Az áldozat kifejezés helyett a túlélőt használja, ami nekem nagyon szimpatikus, mert erőt és magabiztosságot ad, nem enged beleragadni a mártírszerepbe, nem sugall gyengeséget. Azt is mondja, hogy a túlélőt nem azért választotta ki a bántalmazó, mert gyenge, függő, önbizalom-hiányos stb lett volna, hanem éppen azért, mert olyasmit látott benne, ami saját magából hiányzik*. Egy boldog és egészséges embert sokkal nagyobb kihívás és élvezet tönkretenni.

Mert szerinte ez bizony tudatos. Ez az egyik legkeményebb állítás ebben a könyvben, de ahogy az ember felismeri a bántalmazásokban közös módszereket, nehéz vitatkozni vele. Döbbenetes leírva látni a saját tapasztalatokat, összegyűjtve, megfogalmazva, elnevezve a módszereket, amelyek azelőtt derült égből villámcsapásként boríthatták fel a lelki egyensúlyt, és lökhettek teljes káoszba. Merthogy pont ez a cél. Hogy az ember a saját mentális képességeiben se bízzon, hogy állandóan pániküzemmódban várja, mi fog történni. Iszonyú stresszes és kimerítő, teljesen le tudja bontani egy alapból egészséges, kiegyensúlyozott ember világát is. Ez a könyv azt tudja, hogy pontosan megfogalmazza, mi történik – ez egyébként nagyon nehéz, ha az ember nem ismeri a kifejezéseket, nem látja át a piszkos játszmákat, csak viharok közti csendet és teljes felfordulást lát. És amikor végre tisztán lát, már hiába jön akár a határok meghúzása utáni „hoovering”, annyira felismerhetően látszik a módszer, hogy villámgyorsan leszerelhető, és egyáltalán nem tud érzelmileg hatni. Ez pedig bizony hatalmat ad a túlélőnek, a saját élete és lelkiállapota fölötti hatalmat, amit korábban elvettek tőle. Nagyon ajánlom mindenkinek, és kifejezetten minden érintettnek.

*Erről pl más könyvek mást írnak, de azért fontos tudni, hogy attól, hogy valaki bántalmazó kapcsolatba került, nem biztos, hogy gyenge, függő stb volt.… (mer)