Minden bizonnyal nem ez a legmélyebb, legtámadhatatlanabb szakmai mű, amit valaha írtak. De pont arról szól, hogy a tehetség nem minden, kell a manír is. És fenn van a sikerlistán? Fenn van a sikerlistán. Q. E. D.

Szeretem, amikor egy könyv képes arra, hogy masszív negatív előfeltevéseimet pozitív viszonyulásba fordítsa át. Barabási előző könyve, a Villanások konkrétan az agylob üszkös facsonkokkal tarkított határvidékére sodort – meggyőződésem ugyanis, hogy nagy arányban tartalmaz valamit, amit a szaknyelv „blöff”-ként definiál. A Siker viszont egy végtelenül takaros kis kötet, iskolapéldája annak, hogyan kell ismeretterjesztő irodalmat felépíteni: legyenek benne nagyobb, 15-20 oldalas olvasmányos blokkok, aminek gerincét izgalmas példák és a vizsgálati folyamat világos felvázolása alkotja, majd ezek torkolljanak egy-két mondatos velős maximákba, amiket akár a bögrénkre is gravíroztathatunk. Dinamikus főszöveg keményre hegyezett konklúziókkal, ennyi az egész. Néha volt olyan érzésem, hogy tömörebben is fogalmazhatna a szerző, de ahhoz képest, hogy az előző Barabási-könyvemben még húsz oldallal a vége előtt se tudtam eldönteni, akar-e közölni egyáltalán valamit, ez igazán incifinciségnek tekinthető. Ráadásul (mert van ráadásul is!) olvasás közben volt pár aha-élményem is: olyan bevillanások, amelynek során ráismertem valamire korábbi észleléseim, tapasztalataim vagy olvasmányaim* rejtőzködő motívumaiból – ez pedig garancia arra, hogy az ember erős kötődést alakítson ki a szöveggel. Azt nem tudhatom persze, van-e valami gyakorlati haszna a sikeresség szempontjából, ha bebiflázzuk a kötet aranyköpéseit**, de arra mindenképpen jó volt, hogy megértsem, Barabási miért is lett a hálózatkutatás tudományának fennen lobogó fáklyája.

Amúgy meg elmondjam, mi a siker képlete?
S=Qr

Azt hittétek, nem kell megvenni a könyvet, mi?

* Például szépen kapcsolódik az egyenlőtlenség témaköréhez, közelebbről Piketty közgazdasági bestselleréhez (közgazdasági bestseller, milyen az már???). Az egyenlőtlenség is leírható ugyanis Barabási fő tételével, jelesül azzal, hogy amíg az egyén által befektethető munka korlátozott, tehát haranggörbével írható le, addig az elérhető siker határtalan, vagyis exponenciálisan növelhető. Aminek köszönhetően előfordulhat, hogy az én üzleti érzékem és teljesítményem ugyan alig marad el egy oligarcha üzleti érzékétől, de ő velem ellentétben sikeresen rácsatlakozott egy hálózati csomópontra (nevezzük ezt a csomópontot miniszterelnöknek), így vagyona mégis több ezerszerese lett az enyémnek. Na, hát ilyesmiket is ki lehet hüvelyezni ebből a könyvből.
** Ha mondjuk kivétel nélkül minden könyvkiadó elolvassa Barabásit, tökéletesen meg is érti Barabásit, és hiba nélkül alkalmazza is a Barabási-féle maximákat, akkor vajon az összes kiadó sikeres lesz, kitágítva ezzel a piac határait, vagy pont ugyanannyira lesznek sikeresek, mint addig? ( )

Mostly about success in science, not uninteresting. The core "laws of success" are not really surprising but still interesting to be visualized. Some insights:

- In the modern art industry, there is no objective measure for performance, and previous prestige thus exclusively determines later prestige. (The author calls this "network effects".)

- While performance is bounded, success is unbounded and distributed unevenly (comparable to financial wealth). Between the most successful people / institutions, there are often substantial differences in success, but they do not correspond to differences in performance.

- The initial reviews on Amazon or the initial support on Kickstarter determine the success of a product to a large extent. This is called "preferential attachment". Interestingly, this can be replicated quite easily in a controlled manner by writing early reviews / granting early support on these platforms. This may also imply that the order of comments in committee meetings plays a big role, the first comments having the most impact.

In general, success is determined by previous success, performance, endurance, and radomness. Because of the dependency on previous success, this is an exponential relationship with regard to time.

The role of networks and collaboration, which the author emphasizes, is a bit unclear. At one point, the conclusion is that since the 1990s in science collaborative publications are more successful than solitary publications; -- at another point it is mentioned that female economists attain tenure much less often than male economists, and that this can be traced back exclusively to their more (!) collaborative work style, with their contributions not being appropriately acknowledged.

The author (who is a well-informed and leading scientist) does not talk much about methodology, so that for the few surprising results that they report it is hard to firmly believe them. For example, I looked up the cited study that music concerts are judged by sight rather than hearing, and found a follow-up study that replicates the results but warns against over-interpreting them (https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0202075). On the positive side, this lack of dry detail keeps the book short, digestible, and enjoyable. ( )

Excellent book
Applied it’s concepts
Found to be very useful ( )

Jól átgondolt, érdekes könyv. A példák ütősek.

Az első világháborús vörös báró és az ismeretlen, ámde sikeres (találatok száma + túlélés) francia pilóta összevetése nagyszerűen mutatja, hogy teljesítmény és siker mennyire el tud válni.
Zeneszámok minőségének és sikerének tudományos elemzése. Manipulált slágerlista, első értékelés szerepe, az igazán jó kiemelkedése.
Csaló kritikus/szerző az amazonon, saját könyv megtolása.
Egyetemre bekerült és épp nem bekerült diákok későbbi teljesítményének összehasonlítása, a siker lineáris volta.
Tiger Woods és versenytársainak teljesítménye, az előbbi bénító ereje.

A törvények:
1. A teljesítmény vonzza a sikert. De ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.
Az első mondat óvatos megfogalmazása a kettő egymástól függésének. Egyúttal ellenpéldákat is kapunk arra, hogy a kettő között nincs szoros összefüggés.

2. A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan.

3. Alkalmasság * korábbi siker = jövőbeni siker

4. Míg a csapat sikere a sokféleségben és az egyensúlyban rejlik, a babérokat mindig egyvalaki aratja le,
azaz a siker egy személyhez kapcsolódik, még ha a teljesítmény csoportos is.

5. Ha kitartunk a siker bármikor beüthet.
A tudományos siker nem azért köthető a fiatalsághoz, mert akkor kreatívabb és okosabb az ember, hanem azért, mert akkor produktívabb. A produktívitás későbbi megtartása így növeli a siker esélyét. Eközben az ember innovatív készsége (okossága?) nagyjából állandó.

Bár ezek egy része vitatható, de jó szerkezetet ad a könyvnek.
Van olyan, ami ellentmondani látszik egy másiknak.
Bevallottan nem önmenedzsment könyv, ennek ellenére néhány gondolatot érdemes megfogadni:
- A hálózatépítésbe mindig kell energiát fektetni. (1)
- A sikerből csak úgy lehet részesülni, ha az ember megmutatja magát. (4)
- Mindig érdemes keményen dolgozni. (5) Hmm, ezt mintha a főnököm/feleségem mondta volna. nem biztos, hogy ezt túl komolyan kell venni.

Erősen ajánlott. ( )

Barabási , Albert-László (2018) – The Formula: The Universal Laws of Success. New York NY: Little, Brown and Co. ISBN: 9780316505475. Pagine 321. 9,99 €.

Seguo Barabási da quando uscì Linked nel 2003 (il libro mi era piaciuto tantissimo, e ha ispirato un mio duraturo interesse per la network analysis e anche qualche sua applicazione scientifica e analitica). Con un po’ meno di entusiasmo, ma sempre con molto interesse, avevo poi letto Bursts: l’ho recensito qui, dove do conto delle mie perplessità.

Se possibile, questo The Formula mi ha lasciato ancora più perplesso. Barabási e il suo gruppo studiano la scienza del successo (anzi, the Science of Success: proprio così, maiuscole e tutto, e senza nemmeno scoppiare a ridere sùbito dopo). E il libro presenta i risultati cui sono pervenuti: niente meno che le leggi universali del successo. Scusate se è poco.

In effetti, Barabási dice di rifuggere dagli aneddoti e di volersi distaccare dagli innumerevoli libri di self-help che affollano gli scaffali di management delle librerie. È proprio convinto di avere scoperto cinque leggi scientifiche, universali. Ma poi racconta, racconta… Certamente bene: Barabási ha talento per questo. E le leggi le espone, e le commenta, e le arricchisce di aneddoti spesso gustosi. Racconta le ricerche fatte da lui e dal suo gruppo; racconta il quando e il come dei momenti “eureka”, le false partenze e il lieto fine. Quello che non ho trovato è la “divulgazione” o, meglio, la “comunicazione della scienza”. Le 5 leggi universali sembrano davvero “consigli” da libro di self-help, e non leggi scientifiche. E – anche se in nota ci sono riferimenti alla letteratura scientifica a sostegno di queste tesi – la trattazione è esortativa, se non “motivazionale”.

A questo punto vi sarete incuriositi. Eccovi le cinque leggi:

Performance drives success, but when performance can’t be measured, networks drive success.
Performance is bounded, but success is unbounded.
Previous success x fitness = future success.
While team success requires diversity and balance, a single individual will receive credit for the group’s achievements.
With persistence success can come at any time.

Una curiosità: non sapevo che tandem in inglese si potesse usare anche per più persone, non soltanto due (“[…] six key collaborators: […] They work in tandem” – p. 178)

Barabási è bravo e quindi, nonostante tutto, il libro è ricco di spunti interessanti:

Seemingly, it’s the last person who makes a discovery that really matters, not the first. (p. 24)

Context matters when we assess value. (p. 60)

The Duchampian reality is that these cues shape our perception, frame our understanding, and set the market price. (p. 62)

[…] the bigger the team was, the more lopsided were the individual contributions to the final product. […] The more they were dominated by a single leader, the more successful they were. (p. 184; il corsivo è dell’autore)

[…] female economists pay an enormous penalty for collaborating. To be clear, men pay no price for collaborative work. They can work alone, in partnerships, or in groups, and their chances of tenure will remain the same. Women, on the other hand, collaborate at their own peril. From a tenure perspective, if you’re a female economist publishing with men, you might as well not publish at all. (p. 214; i corsivi sono dell’autore)

Success wanes because everything ages, falling victim to an “attention economy.” (p. 238) ( )