Karoly Bari

Az elején rögtön megijedtem, mert csak a tizenévesség tűnt fel a versekben, de aztán elkezdett nagyon erős képeket használni. Először Röhrig Géza kötetét juttatta eszembe, ahol szintén azt éreztem, hogy süt belőle a nyers fájdalom, de a forma elmarad. (Fordított Varró Dani.) Itt talán mégis több az egyedi, (számomra) szokatlan kép, a jól megválasztott szó, mint a kemény odavágás.

Egy idő után viszont unni kezdtem őket. Vannak persze később is erős darabok, de egyre kevésbé volt érdekes, hogy ugyanazok a képek köszönnek vissza mindegyik versben. Mint Emily Dickinsonnál. Ő sem válogatta kötetbe, hiszen főleg az asztalfióknak írt (miután visszautasították), és valószínűleg a 17 éves Bari Károly sem tudta az egész kötetet egyben látni, már csak azért sem, mert ez még az az életkor, amikor mindent nagyon, túlságosan hevesen át kell érezni, amikor minden széttép, és egyáltalán nem tud hátrébb lépni. Pedig egy-két lépés távolság jót tesz, attól még bele lehet halni egy versbe (Varró Daninál írtam a három lépést, ami meg talán túl sok, de ott is említettem, hogy a nulla sem szerencsés. Na, az ilyen.). Mindenesetre kíváncsi vagyok későbbi írásaira, mert egy tizenhét évestől nagyon jó.… (mer)